Penna Percek - Spirit Bliss: Fanfictionök világa

A fanfiction olyan rajongói történet, amely egy már létező könyv, film világában játszódik és/vagy felhasználja az adott könyv, film karaktereit. Az adott történet lehet például továbbírás, „mi lett volna, ha…” történet és hasonlók. Fontos tény, hogy a ficeket ingyen lehet olvasni, írójuknak semmiféle anyagi haszna nem lehet belőlük.

Valószínűleg sokan tudjátok, hogy ficíróként kezdtem meg az utamat. Először, 13 évesen az X-aktákhoz írtam rajongói történetet, pedig akkoriban még azt sem tudtam, hogy a fanfiction mint fogalom létezik egyáltalán. Aztán jöttek a Harry Potter és a Twilight történetek. Szóval, hosszú-hosszú éveken át aktív tagja voltam a netes fanfiction társadalomnak, mielőtt megjelentek volna a saját regényeim. Nem felejtem, honnan jöttem, és nem is szégyellem, úgy gondolom, a ficírás az egyik legjobb dolog, ami valaha történhetett velem. Segített abban, hogy rájöjjek, író akarok lenni, összeismertetett rengeteg érdekes emberrel, és sokat fejlődhettem általa. A ficírásnak köszönhetem, hogy végül az igazi írók útjára léphettem.

Véleményem szerint, a fanfictionírás remek kezdés lehet egy fiatal írópalánta számára. Kapsz egy kész alapot, amivel megpróbálsz kezdeni valamit, formálod, csiszolgatod a saját ízlésed szerint, megpróbálsz belőle valami újat kihozni. Olyan kicsit, mint a biciklizés. Először pótkerékkel kezded, mert anélkül még bizonytalan vagy, aztán ha pótkerékkel már jól megy, akkor ki lehet próbálni két keréken is. Aztán eldöntheted, hogy csak hobbyból szeretnél biciklizni vagy esetleg profi versenyzővé szeretnél válni.

A ficírás sok területen fejlesztő hatással van az írópalántákra. Fejleszti a szókincsüket, a stílusukat, a nyelvhasználatukat, a cselekmény-kidolgozásukat, karakteralkotásukat. Vagyis mindent, amire később a saját történetek írásánál szükségük lehet. Valamint igen, fejleszti a fantáziát is. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ficet írni nem túl nehéz, nem is kell hozzá fantázia, hiszen készen kapsz valamit. Tévednek. Egy már létező dologból kihozni valami újat, a saját szánk ízére formálni úgy, hogy közben ne veszítse el az értékét és minőségi dolog legyen belőle, az egyik legnehezebb és legnagyobb fantáziát igénylő tevékenység. A ficíráshoz hatalmas fantázia kell és tovább is fejleszti azt.

A ficírás akkor is hasznos, ha nem akar író lenni az ember, hiszen egyfelől jó kikapcsolódás, másfelől a nyelvi és egyéb fejlődés jól jön az élet sok más területén is. Ezen kívül a fanfiction-gyűjtő oldalak abban is segítenek, hogy megismerhess másokat. Olyan embereket, akik hozzád hasonlóan gondolkoznak, akiktől a véleményük által segítséget kaphatsz a fejlődéshez.

A ficírás törvényi hátterét sokan vitatják. Nem vagyok jogász, így biztosat mondani nem tudok és nem is akarok. Én gondolok a témáról valamit, mások meg mást. Amit viszont fontosnak tartok, az írói hozzáállás. Általában kétféle reakciót mutatnak az írók:

1. Vannak, akiket megtisztel az, ha ficet írnak a történeteikhez. Úgy gondolják, az, hogy egy olvasót megihletnek, hogy az olvasó leül és időt, energiát, érzelmeket és gondolatokat áldoz arra, hogy megírja az adott rajongói történetet, a lehető legnagyobb ajándék, amit író kaphat az olvasójától. Örülnek annak is, hogy közvetve ők is hozzájárulhatnak sok-sok írópalánta fejlődéséhez.

2. Vannak, akik a gondolattól is rosszul vannak, hogy valaki belenyúl a történetükbe, elveszi a szereplőiket, a megalkotott világot, és ficet ír belőle. Általában két indok van erre a hozzáállásra. Az egyik, hogy valaki nagyon ragaszkodik a történetéhez, foggal-körömmel, és úgy gondolja, másnak egyáltalán nincs joga birtokolni. A másik, hogy attól tart, az adott rajongói írások rossz minőségűek vagy annyira kiforgatják a valódi karaktereket, hogy szinte rájuk sem lehet majd ismerni.

Minden írónak joga van az első vagy a második pont szerint érezni, azonban én biztosan az első típushoz tartozom. Számomra megtiszteltetés, ha valakit megihletett a történetem. Az adott fic minőségétől, a karakterek személyiségének megváltoztatásától függetlenül úgy gondolom, hogy minden fic értékes. Az is, amit egy kezdő írópalánta írt meg nem túl jól. Lehet, hogy évek múlva az adott írópalántából valódi író lesz, és akkor majd büszke lehet az ember arra, hogy a történetéhez írt fic indította el az írói pályán őt. Arról ne is beszéljünk, hogy minden fic reklám az eredeti történet írójának a fic minőségétől függetlenül. Ha azt látják, hogy sok fic íródott egy történethez, akkor az kíváncsiságot ébreszt: vajon mi az, ami ennyi embert megihletett?

Számomra és még sok író számára a regénye olyan, akár a saját gyermeke. Ezt a gyermeket meg kell szülni, fel kell nevelni, rajtad múlik, hogy minél szebb, okosabb, jobb és boldogabb legyen, aztán ha felnőtt, el kell engedni a kezét. Furcsa és néha talán nehéz is végignézni, ahogyan mások hatnak majd rá, formálják, új tulajdonságokat kap tőlük, néha talán olyat is, ami nekünk nem feltétlenül tetszik, de akkor is el kell engedni. Mert így teljesítheti ki önmagát és segíthet mások kiteljesedésében is. Szerintem ez az élet rendje, és az írás rendje is. Legalább is számomra mindenképpen.

Ha valaki író akar lenni, sok dolgot meg kell tanulnia kezelni. A ficeket, a pozitív és a negatív kritikákat, a kedvességet és a rosszindulatot. Ez mind ennek a szakmának a szerves része. Ha sikerül rájönni, hogyan kezeld őket, azáltal te magad is fejlődsz.

Úgyhogy én amondó vagyok, hogy ha van ihletetek és kedvetek, írjatok ficeket akár az én könyveimhez, akár más titeket megihlető történethez.

Jó írást és szórakozást nektek! :)

Spirit Bliss