Mi lesz a Törés sorsa?

A Facebook-on ígértem Nektek egy bejegyzést azzal kapcsolatban, hogy az 5. fejezet közlését követően egy ideig nem lesz frissítés a Törés című online regényemből. Tudom, hogy szeretitek Zoárd történetét, hiszen rengeteg pozitív visszajelzést kaptam Tőletek, és azt is látom a statisztikákból, hogy hétről hétre várjátok a folytatást. Ez inspirál és boldoggá tesz. Hogy miért vonulok el egy kicsit mégis? Egészen regényes okból. Az online közlésnek hála, megismerkedtem valakivel, aki többet tud a DS párkapcsolatok (dominancia-szubmisszió) világáról, mint amennyit én valaha is tudhatok. Ez a férfi szembesített engem azzal, hogy Zoárd gondolatai a történet több pontján nincsenek a helyükön, hogy nem lehet egyetlen, múltban megélt traumára fogni magát a hajlamot. Hiszen az ő sorsa sem volt egyszerű, mégis, már 8 évesen művészien megkötözött nőkről, lovaglópálcákról és nyakörvekről fantáziált... Jó, oké, nyugi, nem árulhatok el többet. :-) Még. Pedig ez a sztori, ilyet csak az élet ír, na. :-)

De inkább a lényegre térek: informátorommal beszélgettünk egy jót és abban maradtunk, hogy segít nekem átírni, alaposan kidolgozni a Törés azon részeit, amelyek nem felelnek meg a szubkultúrának, és velem együtt kíséri végig a főszereplő karaktert az útján, egészen az utolsó leütésig, mindemellett a saját tapasztalataival is gazdagítja a történetemet. Úgy döntöttem, nem gördítek akadályokat, megélem, átélem a beszélgetéseket Vele, hagyom egy kicsit sodorni magam a sötét ajtó mögötti világban, abban bízva, hogy annak megértéséhez is közelebb jutok. Szeretnék egy hiteles történetet tárni elétek egy különleges valóságról, amelytől az átlag ember egyszerre viszolyog, és amelyre hihetetlen kíváncsi.

Őszinte leszek: nem tudom, meddig tart ez a folyamat. Beszélgetőtársam igen szabad lélek, a szenvedélyeinek él és nem akarok az agyára menni a könyv-mizériával. Különben is! Akkor meséljen, amikor kedve van hozzá, semmi esetre se kényszerből tegye, hiszen a végeredmény egész más lesz akkor, ha nem feladatként, hanem kihívásként tekintünk a közös "munkára".

Ha már látom a végét, ígérem, írni fogok! :) Ezt a projektet a Kiadóm is mellszélességgel támogatja, és most már én is azt mondom, ami készül, az igazi unikum. Szóval, Mr. Törés és én egy kis türelmet kérünk!

Kitti